A nők, teljesen mindegy, milyen évet írunk, változatlanul a megálmodott alak utáni vágy által hajszolt életmódot folytatnak. A kívánt formák és idomok eléréséért nem átallnak drasztikus eszközökhöz nyúlni – de ne gondoljuk, hogy ez csak manapság van így. Számos tény bizonyítja ugyanis, hogy a szebbik nem képviselői sokszor bizarr fogyókúrák segítségével érték el a céljukat a múltban- olyan módszerekről van itt szó, amelyek ma már garantáltan kicsapnák a legbátrabbaknál is a biztosítékot. Nos, a történelem változása során a nagybetűs Nő általában karcsú volt. Bár az ókorban valóban még a teltebb idomok domináltak, a későbbi korok embere már inkább a vékonyabb típus irányába hajlott, ha a szép alak megítélése került terítékre.
Az ideálnak pedig meg kellett felelnie annak a hölgynek, aki a férfiszívek meghódítását mindenek fölé helyezte személyes célként. A fogyókúrák a múltban semmivel sem voltak barátságosabb a maiaknál, bár valóban akad egy-két hajmeresztő precedens. Így került a képzeletbeli listánk első helyére a szalagférgekkel való fogyókúra. A viktoriánus korban a hölgyek rájöttek arra, hogy az a személy, aki a szóban forgó élősködőktől fertőzött, nem hízik, sőt, épp ellenkezőleg: gyorsan fogyni kezd. Ennek tükrében az idealizált szépség iránti őrült vágyukban könnyű kitalálni, mit tettek a mindenre elszánt nőszemélyek: élve fogyasztották a férgeket annak reményében, hogy szintén megfertőződve ők is hatékonyan dobják majd le azokat a fránya pluszkilókat.
Persze az eredmény messze alul múlta az elvárásokat, hiszen a bátor – vagy sokkal inkább elvetemült- önkéntesek már rövidtávon lebetegedtek, étvágytalanná váltak, sőt, komoly emésztésügyi zavaraik is kialakulhattak. Ennél azért még a fűző is jóval gusztusosabb volt, bár igaz, ami igaz, nem kevésbé káros az egészségre. A fűző ugyanis összenyomta a belsőszerveket, és megnyomorította a hiú hölgyeket, akik azon versenyeztek egymás között, kinek vékonyabb a darázsdereka. Az angolok kedvenc költője, Lord Byron nevéhez fűződik a soron következő hírhedt fogyókúra, az ecetdiéta.
A költőóriás nemcsak elképesztő tehetségéről volt híres, de a véleményformáló szerepéről is, a kor fiataljai ugyanis vakon követték Byront, bármit tett vagy mondott. Éppen ezért vált iszonyatosan népszerűvé a kor fogyókúrás szokása, a rendszeres ecetivás. Lord Byron ugyanis nem volt elégedett az alakjával, így minden nap megivott egy pohárka ecetet a gyors fogyás reményében. Ma már tudjuk jól, milyen veszélyes nagymennyiségben a savas folyadék a szervezetünkre, ám ez az angol romantika idejében senkit sem érdekelt. Az 1800-as években jelent meg először a mai csodapirulákként ismert fogyásserkentő szer őse, aminek az egyik fő összetevője az arzén volt.
Az arzén már kismennyiségben is mérgezést okoz, károsítja a májat, sőt, halálhoz is vezet. Fittyet hánytak erre azonban a kétszáz évvel ezelőtt élt fogyni vágyó személyek, és rendszeresen fogyasztottak arzén alapú készítményeket. Az étvágytalanságnak és a gyors anyagcserés folyamatoknak talán kezdetben örültek, ám attól, amit a szer később tett a szervezetükkel, már korántsem voltak olyan boldogok. Persze nem állíthatjuk azt, hogy a mai emberek nem tesznek meg bizarr dolgokat a fogyás érdekében – nyugodtan ide sorolhatjuk a gyomorgyűrűk felhelyezését vagy a roppant veszélyes fénydiétát.
