Nem állítunk azzal valótlant, ha kijelentjük, az élet nem habos torta. Bizony, ha kicsit elgondolkodunk, minden életszakaszunkból tudnánk akár több példát is felhozni, amikor úgy éreztük, ennél már nem lehet rosszabb- ezt már nem lehet ép ésszel kibírni. Sajnos sokan vannak, akik valóban nem képesek egyedül kiszállni a negatív érzések hullámvasútjából, és depressziósak lesznek. Ha egyáltalán lehet ilyet mondani, ma a depressziótól szenvedők jóval szerencsésebbek, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. A közelmúltban ugyanis tartotta magát az az elképesztő veszélyes szemlélet, hogy a depresszió egyenlő a hisztivel, és a figyelemfelkeltés egyfajta módja csupán.
Ma már tudjuk, hogy komoly lelki betegségről van szó, ami nemcsak a kedélyállapotunkat, de a szellemi- és a fizikai állapotunkra is jócskán rányomja a bélyegét. A depresszió ellen rengeteg gyógyszer létezik, de ha korán elcsípjük a bajt, akár a természetes módon előállított, gyógynövényes alapú készítmények is gyógyírrel szolgálhatnak. A pszichológus segítsége is aranyat ér, hiszen, ha a depresszió ellen szakemberrel szállunk szembe, nagyobb esély van a gyors felépülésre. A gond ott kezdődik, hogy sokan sajnos magukról sem tudják, hogy betegek – a kései felismerés kockázatos következménnyel járhat. Mire figyeljünk oda? Ha a közvetlen közelünkben lévő személy szokásai drasztikusan, és látszólag minden ok nélkül, változnak, érdemes a végére járni a jelenségnek. Itt elsősorban az alvási és az evési szokásokat értjük.
A depresszió első tünetei ugyanis az életünk ezen szegmenseit érintik a leglátványosabban, így intő jel lehet bárkinek. A szorongásban szenvedőkről sokan azt gondolják, tévesen, hogy folyamatosan rossz a kedvük, ritkán mosolyognak. A valóságban a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, ugyanis a legújabb kutatások is alátámasztották, hogy a depresszív hangulatot sokesetben a delikvens fél épp a bősz jókedvvel és folyamatos mosolygással palástolja, mintegy saját maga és a környezete előtt. Szögezzük le: még a legoptimistább embernek is vannak rossz percei, sőt, akár rossz napja is. Gyanús, ha valaki véget nem érő karnevállá avatja a hétköznapjait, mert valószínűleg ezzel takargatja a „szennyest”. Azok, akik a lelket gyötrő betegségtől szenvednek, gyakorta bocsátkoznak mély témákat érintő, filozofikus beszélgetésekbe.
Persze vannak életszakaszok, amikor erre szükség is van, a legjobb barátunk vagy a szerelmünk társaságában, de ha valaki az elvont témák rabjává vált az utóbbi időben, kezdhetünk gyanakodni. A depresszió ellen ez esetben vessük be a nevetés erejét, és tervezzünk olyan közös programokat, amelynek a keretén belül vicces műsorokat, vígjátékokat nézünk. A folyamatos szorongás kötelezően magával hozza a tendenciát, hogy a szenvedő alany mindenen idegeskedik, mindent megél, még a legapróbb dolgokat is.
A hétköznapi jelenségek, mint a felszaladt szemű harisnya, a közlekedési dugó vagy a lekésett busz, bár bosszantók, mégsem nyomnak le minket napokig. A búskomor személyeket viszont igen. A depresszió ellen a legjobb, amit megtehetünk, hogy beszélgetünk a másikkal, őszintén meghallgatjuk és figyelünk rá. Ne bagatellizáljuk az apróságokon való kiborulásukat, hiszen ezzel csak olajt öntünk a tűzre. Végül, de nem utolsó sorban árulkodó jel, ha a barátunk vagy a családtagunk egyik percről a másikra válik szociális lényből antiszociálissá.
A lemondott közös programok, a folyamatos kifogások intő jel lehet bárkinek. A depressziósok ugyanis mindent elkövetnek, csakhogy egyedül lehessenek, és ne kelljen felvenniük a kötelező műmosolyt. Az alvás, mint a menekülés egyetlen és tökéletes opciójáért bármikor lemondják az adott tervet. A depresszió ellen ez esetben próbáljuk meg finoman kimozdítani a szerettünket- semmiesetre se erőszakosan, mert az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk.
Tervezzünk könnyed kikapcsolódási lehetőségeket, olyanokat, amelyekről tudjuk, közel áll az egyéniségéhez. A depresszió ellen, amint azt korábban már érzékeltettük, a legjobb mód a szeretet, a figyelem és a segíteni akarás- mindezt természetesen nem erőszakosan. Ha már az érintett személy is érzi, nagy a gond, érdemes szakembert is felkeresni, aki a komoly munkatapasztalatával azon lesz, hogy a beteg mihamarabb kilábaljon a bajból. Mert a depresszió nem vicc- eltusolni, esetleg semmiségnek beállítani elfogadhatatlan magatartás.
