Amikor a család intézményét kell meghatározni, nincs túl egyszerű dolgunk, hiszen számos típust lehet megkülönböztetni. Ilyen például a kis család vagy a többgenerációs család is, melyek mind más és más elvekre épülnek. A kis család kevés utóddal rendelkezik, hiszen ebben az esetben nagyobb figyelmet lehet fordítani a gyerekekre és jobban biztosíthatjuk számukra a fejlődést.
Az édesanya és édesapa mindent megtesz, hogy a lehető legjobban nevelje a gyermeket és biztosítsák az egészséges fejlődését. A többgenerációs család esetében már nem beszélhetünk a két szülőről és a gyerekekről, hiszen itt valóban, akárcsak az elnevezés is sugallja, több generáció él egy fedél alatt. Ez általában azt jelenti, hogy a szülők és gyerekek mellett a nagyszülők is szerves részét képezik a mindennapoknak. 
Sok esetben ez nagy segítséget jelent. Főleg akkor, ha a gyerek még kicsi és a szülők sokat dolgoznak. Ebben az esetben a nagyszülők tudják felügyelni az utódokat, miközben a szülők nyugodtan végzik a dolgukat. Igen ám, de mi van akkor, ha a gyerekek nagyobbak lesznek? Jó ötlet ilyenkor is a többgenerációs család? A kamaszkorba lépve sokszor a szülők autoritása is megkérdőjeleződik, nemhogy a nagyszülőké.
Ilyenkor számos konfliktus születhet a gyerekek és a nagyszülők között, melyek a család többi tagját is akarva-akaratlanul bevonják a vitába. Ez pedig egy idő után rossz hangulatot szülhet. Konfliktus alakulhat ki a korkülönbségek miatt is, hiszen egy többgenerációs családban az idősebbek és a fiatalabbak máshogy fogják fel a dolgokat. Itt nem lehet senkit hibáztatni, elvégre mindegyik generáció egy másik kor szokásai alapján nőtt fel.
Mit lehet tenni ilyenkor? A legjobb az, ha senki sem próbálja ráerőltetni a nézeteit a másikra. Sokkal inkább fontosabb, hogy megértésben éljünk együtt úgy, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a többiek elveit. A többgenerációs család sikerének titka a megértésben rejlik. Ha odafigyelünk egymásra és megpróbáljuk átérezni a többiek érzéseit, akkor csakis jó dolgok születhetnek.
