Mi történik azzal a szeretetre vágyó gyermekkel, aki a biztonság és meghittség felemelő érzése helyett elutasítást, közönyt, rideg pillantásokat kap a szüleitől? Énképe visszafordíthatatlanul torzul, a világ egy fájdalmas hellyé változik számára, amelyben újra és újra meg kell majd küzdenie önmagával. Örök versengésbe kezd a külvilággal.
Felnőttként így alakít ki egy védekezési-túlélési mechanizmust, amely során mindenki fölé helyezi magát, eltiporva,
manipulálva, kihasználva másokat. Csak, hogy elhiggye, ő is képes valamire, neki is van helye köztünk. Kígyóbőrbe bújva, hamis tekintettel hiteti el veled amit hallani kívánsz, majd a legváratlanabb pillanatban cserél álarcot.
Jelmezeit alkalomhoz illően váltogatja aszerint, hogy melyik szolgálja érdekeit a legmegfelelőbben. A legkülönbözőbb taktikák áldozatává válsz, melyeknek végső célja, hogy elveszítsd önmagad, pont úgy, ahogy ő rá sem talált sosem
magára. Büntet, kritizál, megfélemlít. Az eszköztár széles, a lényeg, hogy a sötétbe taszítson.
Kivetíti elszenvedett fájdalmait rád, és nevetve várja, míg
összetörsz. Nem fogod érteni mi történik, csak úszol az árral, aminek sodrásában személyiséged darabjai hullanak ezerfelé. Hiába futsz, megtalál. Édes szavaival elgyengít. Mire rájössz mi történt, már késő. Megmenteni nem tudod. A bosszú
sem gyógyítja a lelked. Keserédes emlékeiddel csendben sétálj el! Az óvatosságra intő jelekre figyelj, hiszen tudod, a nárcisztikusok köztünk járnak!
