Elcsépelt ugyan, de igaz, hogy a mindennapjaink rohanással telnek. Mindenki rohan a megélhetésért, az ügyintézésért, a mindennapi problémák megoldásáért és közben sehol sem jelenik meg teljes mértékben, a hagyományos értelemben vett anyaság, mint szerep. Nagyanyáink sokkal inkább érezték és átérezték, hogy mennyire fontos az anyaság, mint szerep. Ők ezt hivatásként élték meg és büszkék is voltak rá.
A gyerekek szocializációjának folyamatában az anyák jelenléte az egyik alapkő. A családban az anyák tanítják meg azokat a társadalmi szabályokat, amelyeket a későbbiek folyamán az apák legalizálnak. Mindenhonnan csak azt lehet hallani, hogy válság van a világban, válság van az iparágakban, de senki nem beszél arról, hogy válságban van a családokban és legfőképpen válságban van az anyaság, mint szerep.
Az értékek visszaállítása, a szerepek helyes gyakorlása, mind a mai ember feladata és kötelessége is. Rá kell eszmélnünk, hogy a mi és a kultúránk fenntartása, fennmaradása érdekében folytatni kell azokat a szerepeket, amiket a múltban tanultunk.
