Az álommunka eléréséhez bizony rögös út vezet. Út, amely terhes a veszélyektől, út, ami önfeladással, rengeteg tanulással, határozottsággal van kikövezve- út, amelyet roppant nehéz végigjárni, de a végeredmény garantáltan kárpótol mindenért. Sokan vannak a fiatalok között, akik már a gimis éveikben tudják, mik akarnak lenni, ha „nagyok” lesznek, de olyan személyek is akadnak szép számmal, akik csak néhány frusztráló és kiábrándító munkahely után jönnek rá, mi is az életük célja. Teljesen mindegy, Ön melyik kategóriába tartozik, sőt, e cikk viszonylatában az sem igazán számít, hogy bolti eladó, csillagász, netalántán egyetemi tanár szeretne lenni – ami igazán fontos, az a bizonyos első lépés, ami az álmaink bejárati ajtójához vezet: az állás interjú.
A retteget interjú, amin tulajdonképpen a jövőnk sikere áll vagy bukik. Az interjú, amit álmatlan éjszakák hada, gyomorgörcs és infarktus-közeli állapot előz meg- holott vannak olyan tippek és trükkök, amelyeket betartva a sikert máris a zsebünkben érezhetjük, szépen beborítékolva. Nyilván azzal nem mondunk újat, mennyit számít az első benyomás, ha megjelenünk a biztosság előtt. Nem újdonság, de mégis sajnos a HR-es kollégák hátborzongató meséi arról tesznek tanúbizonyságot, hogy sok jelentkező bizony még köszönni is elfelejt-, ami valljuk be, nem a legszimpatikusabb megnyilvánulása egy potenciális leendő kollégának. Ebben az írásban összeszedtük azt a néhány evidens, mégis sokszor figyelmen kívül hagyott szabályt, amelyek megfogadásával garantáltan jó benyomás születik rólunk. Az első és talán a legfontosabb szabály a pontosság, sőt, az sem árt, ha néhány perccel korábban érkezünk a megbeszélt időponthoz képest.
Persze az élet tartogathat meglepetéseket, és előfordulhat, hogy képtelenek vagyunk időben megjelenni, ám ez esetben szóljunk oda telefonon a céghez, és jelezzük a sajnálatos szituációt. Szintén problémás kérdés a „de mégis, milyen ruhát vegyek fel?” jellegű témakör. Az igazság az, hogy erre nincs örökérvényű szabály, a lényeg az, hogy elegánsan, és inkább túl-, mint alulöltözötten jelenjünk meg. Sötét árnyalatok, letisztult formák, minimalista stílus előnyben! Jó tanács: a miniszoknyát, vagy a kényelmes pólót inkább hagyjuk otthon! Talán elsőre nem is gondolnánk, de a kézfogás is rettentően sokat mond rólunk- még mielőtt esélyünk lett volna megszólalni!
Teljesen mindegy, hogy melyik nem képviselőiről beszélünk, ha határozottnak és céltudatosnak akarunk tűnni, hanyagoljuk a petyhüdt, erőtlen, úgynevezett „döglött hal” effektust a kézfogás során- persze ezzel párhuzamosan igyekezzünk a szuszt nem kiszorítani abból a személyből, akinek épp a kezét markoljuk. A kézfogás esetében tehát az arany középút a nyerő, megfűszerezve némi szemkontaktussal. Apropó, szemkontaktus. Minél gyakrabban alkalmazzuk e szép szokást, főleg akkor, ha a velünk szemben ülő bizottság a feltett kérdésre várja a választ. A hanghordozás legyen magabiztos, sem túl hangos, sem túl halk- ennek megfelelően pedig a beszédünk mennyisége is maradjon középen a mérlegen, azaz ne szaporítsuk a szót feleslegesen, de kukán se üljünk, hiszen az gyámoltalan jellemre utalhat. Az egész magatartásunk engedje sejteni azt a higgadt, megfontolt, nyugodt embert, akit szeretnénk, ha az interjúztató pozitívan ítélne meg.
